Villány Magyarország legdélebbi borvidéke, mely közel 2000 hektáros szőlőterülettel bír. A borvidék legnépszerűbb települése Villány, mely méltán híres a világban vörösborairól, borászairól, pincesoráról és rendezvényeiről.
Villány sikertörténetéhez kelendő borai mellett évről évre egyre nagyobb turizmusa is hozzájárult: köszönheti ezt a villányi borászok nemzetközi sikereinek, barátságos vendégszeretetének, számos minőségi fesztiváljának, tudatos infrastruktúra-fejlesztésének. Szakadjon ki a hétköznapokból és pihenjen egyet Villányban a Bock családnál!
Villány történelme
Villány területén bizonyíthatóan a rómaiak már foglalkoztak szőlőtermesztéssel. A török uralom kezdetén bőséges termés jellemezte a vidéket, de később, az állandó harcok alatt elpusztult a szőlő egy jelentős része.
A 17. században Villányt ismét felépítették, de közelebb a szőlőhegyhez, mint korábban. Ebben az időben főleg szerb lakosság élt a faluban, a szőlőskerteket is a „rácok” művelték, főként a hegyoldalakra telepítetteket.
A 18. század derekán már egyre több németajkú telepedett le a Villány környéki falvakban (a német telepesek hozták magukkal a korábbi Kékoportó fajtát). Az írás szerint a lakosság nagy többsége német, míg a kisebb hányaduk rác volt. Jobbágysorban éltek, rendelkeztek a szabad költözés jogával, ezt azonban a német jobbágyok nem használták ki, mivel virágzó gazdaságokat és szőlőskerteket hoztak létre, amit nem akartak elhagyni. Minden darabka földet betelepítettek így az erdők lassan a hegy tetejére szorultak, mígnem fokozatosan eltűntek és helyükön szőlőültetvények létesültek.
A 19. században megnőtt a kereslet a villányi borok iránt nem csak belföldön de külföldön is. 1848-ig a jobbágyok csak szeptember 29.-től április 24-ig (Szent Mihály napjától Szent György napig) értékesíthették borukat. Miután ezt a rendeletet eltörölték, nőtt a jobbágyok piaci érvényesülésének lehetősége.
A kiszélesedő piaci lehetőségek, a minőségi bort adó szőlőfajták termesztése lehetővé tették, hogy a borvidék borai külföldi piacokon is teret hódítsanak. A szőlő-bor ágazat fejlődésében nagy törést okozott a filoxéra vész, ami az egész ország területére kiterjedt. A filoxéravész Magyarországon 1875-ben ütötte fel a fejét, és Villányban is visszafordíthatatlan következményei voltak és az elkövetkező 20 évben óriási kárt okozott.
A járvány pusztítása után Villányban viszonylag korán megkezdődött a szőlőterületek rekonstrukciója. Ebben az óriási és felelősségteljes munkában országos, és nemzetközi szinten is nagy szerepet játszott a Teleki család munkája. Majdnem 20 évnek kellett eltelni mire a termőterület elérte az 1875 év előtti nagyságot.
A 20. század elején a szőlő-bor ágazat egy magasabb színvonalra emelkedett Villányban. Ezt a fejlődést azonban az I. Világháború megszakította. A déli szerb-horvát területek jelentős piacot jelentettek a boros-gazdák számára, ami a világháború kitörésével sajnos elveszítette korábbi jelentőségét. A háború után nem csak Villányban, hanem az egész országban hatalmas borfelesleg képződött, melynek oka, hogy az ország területe a harmadára csökkent és így a lehetséges borpiacok is jelentősen csökkentek. A két világháború közötti viszonylagos fejlődést hatalmas gazdasági válság követett. A háború befejezése után, a szovjet megszállás rettenetes következményekkel járt Villányban és a környező falvakban. A német származású lakosság nagy részét kitelepítették, sokat közülük Oroszországba vittek kényszermunkára. Helyükre főként a Nyírségből érkező, birtok nélküli munkás családok kerültek, akik vajmi keveset értettek a szőlőhöz és a borhoz.
Az ország politikája már nem engedélyezte a magán kisbirtokok működését, Szovjet mintára a nagyüzemi gazdálkodást szorgalmazták, így megkezdődtek a magán pincészetek államosításai. A szocializmusban a Villányi Borvidéken a nagyüzemi gazdálkodás játszotta a legjelentősebb szerepet a szőlő- és bor ágazatban. A szőlőterületek kb 70-75%-a volt nagyüzemi tulajdonban, míg magántulajdonban csupán kb. 10%-a. A nagyüzemi gazdálkodás ideje alatt megfakult a villányi borok hírneve külföldön és belföldön egyaránt, amit a 90-es évektől kezdve a most már magánkézben lévő pincészetek igyekeztek fokozatosan kemény, következetes munkával helyreállítani.
A Villányi Borvidék egyedi jellegét a többnemzetiségű lakosságnak, az eltérő borkultúrák összemosódásának és a végletekig kitartó, következetes munkának köszönheti. Megtalálhatóak itt ma már a klasszikus családi kispincéktől kezdve a modern feldolgozókon át a hagyományos nagybirtokok is.
Villány az egyik legdinamikusabban fejlődő borvidék, melyet az összetartó közösség által tudatosan formált bormarketing és a kiváló minőségű borok visznek előre.
A Villányi Borvidék adottságai
A Villányi Borvidék kitűnő borainak titka a környezeti adottságokban és a szakmai tudásban rejlik. A Villányi hegyvidék lankás domboldalain a Dráváig egyre vastagodó rétegekben márgás, löszös, erősen meszes rétegek rakódtak fel, így a Dráva partig mély humuszrétegű kitűnő minőségű, nagy tápanyagtartalmú talajok alakultak ki. Hazánk egyik legnagyobb, összefüggő humusz karbonát talajokból álló területe rendkívül kedvező mikroelem ellátottsággal rendelkezik, nagy tápanyagtartalma miatt igen alkalmas a szőlőtermesztésre, különösen a kitűnő minőségű, nagy extrakt tartalmú, harmonikus vörösbort adó szőlőfajták termesztésére.
A Villányi Borvidék földrajzi elhelyezkedéséből következően 3 éghajlat jegyei fedezhetők fel ezen a tájon. A napsütéses órák száma országos szinten itt a legmagasabb 2070-2100 óra között mozog évente. A hegység déli lejtőin előbb kezdődik a vegetációs időszak, mint a hegység többi területén. Ez a tény lehetővé teszi a szőlőmunkák korai megkezdését. A vegetációs időszak átlaghőmérséklete 17,5 °C. A hegység déli hegyoldalain akár 4-6 °C –al melegebb is lehet, mint az északi lejtőkön.
A hegység különböző területein eltérő mikroklímák alakultak ki, ami a mediterrán, a kontinentális és az óceáni áramlatok együttes hatásából következik. A déli oldalakon főként a mediterrán hatás érvényesül. Azaz korán tavaszodik, meleg, néha forró a nyár.
Évenként általában két csapadékos periódus van: a tavasz és az ősz vége. Gyakran van jégeső, azonban a téli és tavaszi fagy a hegyen csak ritkán károsít. A Bock Pince 75 ha területen gazdálkodik, mely területek többsége Villányban és környékén terül el.
Villányi kétkeréken
Képek Villányról
